Esteledett. A környék, ahol egész
életében lakott, most ismeretlennek tűnt Borz papa számára. A szürke ködben
lassan kiürült az utca, csak a lámpák égtek szomorúan és egy üres taxi húzott
el, ki tudja, hová.
A házak ablakaiból
meleg fény szűrődött ki, bent talán boldogan vacsoráznak - gondolta Borz mama,
és felsóhajtott. "A héten már másodszor." Kétségbeesetten járta a
környéket Borz papát keresve, egyik utcából ki, a másikba be, míg végül...
"Hol voltál? Folyton elmászkálsz, és nem találsz haza..." Borz papa
nem értette, miért történik ez vele, és bárcsak ne nézne rá ilyen szomorú
szemekkel ez a mérges-kedves valaki, na mindjárt eszébe is jut, ki ez, akinek ő
ennyire fontos.
Könyvötlet az időskori demeciáról és elfogadásáról a családban.
